(Leslie Amelie Brightmore szemszöge)
Imádom az erdőt. Csupa rejtély,csupa titok.Mindig van egy új felfedezni való.Már rengetegszer sétáltam itt,de mégis újra elbűvölt a szépsége.
-Térjünk le az ösvényről,és kóboroljunk egy kicsit a fák között!-fordultam a húgomhoz.
-Nem fogunk eltévedni?
-Dehogy!Ne izgulj!
Vani rettenetesen félénk,és nem szereti az ismeretlen helyeket,de azért követett,a fák,cserjék bokrok közé.Egy ideig csendben mendegéltünk.
-Mondd csak!Tényleg szakítottál Gill-lel?-kérdezte Vanessa.
-Igen-feleltem.
Nem faggatózott.Szerencsére.Tudja hogy olyan a természetem,hogy hamar beleszeretek és kiszeretek a fiúkból.Gyorsan cserélgetem őket.
Egy kis rétre értünk."Csak ketten vagyunk" gondoltam.Vagy mégsem?A túloldalon a nyírfák árnyékából egy férfi lépett ki,és felénk indult.Rémisztően festett,fehér bőre,és vörös szemei voltak.
-Ki maga és mit akar tőlünk?-kérdeztem.
A férfi válasz helyett a húgomra vetette magát,és a fogait a vállába mélyesztette.Sikoltva rohantam hozzá,ám amikor észrevett,megragadta a karomat és belém vájta tűéles agyarait.Összerogytam,pokoli tűz égetett.Felordítottam,kiabálásom keveredett a húgom sikolyaival.Üvöltve vonaglottam a földön.Éreztem hogy most valami megváltozik.A sejtjeim megnyúltak, furcsa, eddig ismeretlen szomjúság perzselte a torkomat.Aztán hirtelen eltűnt.Csend lett.Felültem,és megláttam Vanessát,aki szintén ült már.
-Mi történt?-kérdezte.
-Nem tudom...-felelte.
Körülnéztem.A különös férfi már eltűnt.Hirtelen ismeretlen szag csapta meg az orromat,és hatalmas mancsok tompa puffanása hallatszott.Vanessa-Juliett közelebb húzódott hozzám.Védelmezően átöleltem.Hangos reccsenés hallatszott,mindketten felkaptuk a fejünket.Valami közeledett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése