Loren Sylvan szemszöge (ha meg nem, akkor kiírom)
Szerelem első látásra
Számomra már megszokott volt az a természetfeletti sebesség, amivel haladtunk, de úgy tűnt, hogy a lányokat meglepte.
-Nem vagytok hozzászokva a száguldozáshoz, mi?-Nevettem, ami farkas alakban "kicsit" furán festett.Olyan volt, mintha köhögnék.
-Fulladj meg!-Leslie, a húgával ellentétben nagyon undok, és goromba volt.
-Köszi, de nem terveztem ilyesmit.-Vágtam vissza, egy mély, fenyegető morgás kíséretében.-Na!Ne veszekedjetek!-Vanessa ilyedten meredt ránk.-Igazad van.Most az a leg fontosabb, hogy érjünk haza épségben.Otthon majd mindent elmondunk.
-Elmondotok?Nem inkább elmondasz?!-A vörös hajú vámpírlány megint piszkálódni kezdett.
-Nem.A bátyám is ott lessz.Meg lehet, hogy a srácok.Abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem hagyod abba, széttéplek!
-Izgatottan várom!-Mondta lenéző hangnemben.Ekkor ért véget a türelmem.Nekiugrottam.Ő a karjával védte magát, de a fogaim így is reccsenve zárultak rá.
-Neeee!!!-Sikított a húga.-Kérlek, ne bántsd!
Morogva engedtem el a hófehér, és kő kemény kart.
-Sietnünk kell.-Mordultam fel.Elég gyorsan hazaértünk.Nate hallhatta, amint -immár emberi alakomban, mivel időközben visszaváltoztam- kinyitottam az ajtót.A lépcsőről kiabált le.
-Te vagy az, Lory?
-Nem!Egy vérszomjas újszülöttekből álló vámpírhadsereg vezetője!Add meg magad!Nincs semmi esélyed ellenünk!
-Ha-ha!Mondhatom nagyon.....Te jó szagú Úr Isten!Mi ez a bűz?Hányat öltél meg, hugi?Basszus, menj el fürdeni, mert bűzlesz!
-Kösz, ez jól esett!És gondolom nekik is.
-Kiket hoztál?-Hangja érdeklődő lett.
-Gyere, és nézd meg, ha tényleg annyira érdekell!
Letrappolt, de mikor meglátta a két vörösen égő szempárt, teljesen lefagyott.Leslien csak néhány másodpercig időött el a tekintete, éppen csak annyira, hogy végigmérja, aztán Vanessára tekintett.A szívverése fölgyorsult, szemeiben valami új érzés tükröződött.Láttam rajta, hogy már nem sokáig fog a maga lábán állni, ezért megszakítottam a kínos csöndet, amiben csak az én, és a bátyám szívverése hallatszódott.
-Ő Vanessa-Juliet, ez meg itt a nővére, Leslie.
-Jonathan Sylvan.-Mutatkozott be inkább Vaninak.
-Vanessa-Juliet Brightmore.
-Leslie Amelie Brightaore, ha ez bárkit is érdekell.-Úgy tűnt, ennek a vörös vérszívónak muszály mindenbe belerondítania, de most kivételesen egyet rétettem vele.
-Szerintem üljünk le, és meséljük el szépen ennek a két szerencsétlen csajszinak, hogy mi a szitu, mert most még gőzünk sincs, hogy mi van.
-Oh, persze, rendben.Üljetek le.-Intett a nappali felé.
Mikor mindannyian helyetfoglaltunk -a két lány a kanapén, én és a bátyám meg egy-egy fotelben-, Nate felé forultam.
-Járőrözni voltam, akkor éreztem meg a szagukat.Akkor még emberek voltak, ezért nem foglalkoztam velük.Viszont Dominic visszajött...Megint.-A hangom megtelt gyűlölettel, a szememet égették a könnyek.
-Oh, Lory...Tudod, hogy nem tehettünk semmit!-Jonathan mindik kedves, és megértő volt hozzám.Mindig tudta, mit kell tennie, hogy megvígasztaljon.Most is odaült mellém, és magához ölelt.
-De...Mi történt, hogy ennyire utálja ezt a bizonyos Domicinot?-Kérdezte ártatlan hangon Vani.
-Az, hogy elvett tőlem mindent, amim volt!!!-Fakadtam ki.-Meglte a szüleimet, értitek?!Anyu könnyű préda volt.Védtelen ember.Apu ugyan farkas alakot vett fel, de vele is végzett.Én pont azon a napon változtam át, mivel a szemem láttára végzett anyukámmal.Apu védeni próbált, és Nate is.Hónapokig titkolóztak előttem.Este elmentek, és csak másnap reggel láttam őket újra.Nem értettem, mi történik...Hogy mért mennek el, és mért nem mondják el nekem is.-A bátyám megsímogatta a hátamat.-Mikor elmenekültünk, magunkra voltunk utalva.Senki nem gondoskodhatott rólunk.Minden gyerek ezt szeretné: Elszakadni a szüleitől.De nem így.Ez a fajta elszakadás egyre jó: arra, hogy bosszút esküdj...a holttestük mellett....
-Oh...-Vani csak ennyit tudott kinyögni.A bátyám magához húzott, úgy próbált kicsit megnyugtatni, de erre csak elsírtam magam.Nagy levegőt vett, és kissé eltolt magától.
-Kimenjünk levegőzni egyet, vagy inkább felmész?
-F...fel...khrm...felmegyek.Szeretnék egy kicsit egyedül lenni....
-Rendben.Menj csak.-Kedvesen rámmosolygott.Felmentem a szobámba, ledőltem, és az arcomat a párnába temetve sírtam.Aztán már csak azt vettem észre, hogy elaludtam.
Szerelem első látásra
Számomra már megszokott volt az a természetfeletti sebesség, amivel haladtunk, de úgy tűnt, hogy a lányokat meglepte.
-Nem vagytok hozzászokva a száguldozáshoz, mi?-Nevettem, ami farkas alakban "kicsit" furán festett.Olyan volt, mintha köhögnék.
-Fulladj meg!-Leslie, a húgával ellentétben nagyon undok, és goromba volt.
-Köszi, de nem terveztem ilyesmit.-Vágtam vissza, egy mély, fenyegető morgás kíséretében.-Na!Ne veszekedjetek!-Vanessa ilyedten meredt ránk.-Igazad van.Most az a leg fontosabb, hogy érjünk haza épségben.Otthon majd mindent elmondunk.
-Elmondotok?Nem inkább elmondasz?!-A vörös hajú vámpírlány megint piszkálódni kezdett.
-Nem.A bátyám is ott lessz.Meg lehet, hogy a srácok.Abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem hagyod abba, széttéplek!
-Izgatottan várom!-Mondta lenéző hangnemben.Ekkor ért véget a türelmem.Nekiugrottam.Ő a karjával védte magát, de a fogaim így is reccsenve zárultak rá.
-Neeee!!!-Sikított a húga.-Kérlek, ne bántsd!
Morogva engedtem el a hófehér, és kő kemény kart.
-Sietnünk kell.-Mordultam fel.Elég gyorsan hazaértünk.Nate hallhatta, amint -immár emberi alakomban, mivel időközben visszaváltoztam- kinyitottam az ajtót.A lépcsőről kiabált le.
-Te vagy az, Lory?
-Nem!Egy vérszomjas újszülöttekből álló vámpírhadsereg vezetője!Add meg magad!Nincs semmi esélyed ellenünk!
-Ha-ha!Mondhatom nagyon.....Te jó szagú Úr Isten!Mi ez a bűz?Hányat öltél meg, hugi?Basszus, menj el fürdeni, mert bűzlesz!
-Kösz, ez jól esett!És gondolom nekik is.
-Kiket hoztál?-Hangja érdeklődő lett.
-Gyere, és nézd meg, ha tényleg annyira érdekell!
Letrappolt, de mikor meglátta a két vörösen égő szempárt, teljesen lefagyott.Leslien csak néhány másodpercig időött el a tekintete, éppen csak annyira, hogy végigmérja, aztán Vanessára tekintett.A szívverése fölgyorsult, szemeiben valami új érzés tükröződött.Láttam rajta, hogy már nem sokáig fog a maga lábán állni, ezért megszakítottam a kínos csöndet, amiben csak az én, és a bátyám szívverése hallatszódott.
-Ő Vanessa-Juliet, ez meg itt a nővére, Leslie.
-Jonathan Sylvan.-Mutatkozott be inkább Vaninak.
-Vanessa-Juliet Brightmore.
-Leslie Amelie Brightaore, ha ez bárkit is érdekell.-Úgy tűnt, ennek a vörös vérszívónak muszály mindenbe belerondítania, de most kivételesen egyet rétettem vele.
-Szerintem üljünk le, és meséljük el szépen ennek a két szerencsétlen csajszinak, hogy mi a szitu, mert most még gőzünk sincs, hogy mi van.
-Oh, persze, rendben.Üljetek le.-Intett a nappali felé.
Mikor mindannyian helyetfoglaltunk -a két lány a kanapén, én és a bátyám meg egy-egy fotelben-, Nate felé forultam.
-Járőrözni voltam, akkor éreztem meg a szagukat.Akkor még emberek voltak, ezért nem foglalkoztam velük.Viszont Dominic visszajött...Megint.-A hangom megtelt gyűlölettel, a szememet égették a könnyek.
-Oh, Lory...Tudod, hogy nem tehettünk semmit!-Jonathan mindik kedves, és megértő volt hozzám.Mindig tudta, mit kell tennie, hogy megvígasztaljon.Most is odaült mellém, és magához ölelt.
-De...Mi történt, hogy ennyire utálja ezt a bizonyos Domicinot?-Kérdezte ártatlan hangon Vani.
-Az, hogy elvett tőlem mindent, amim volt!!!-Fakadtam ki.-Meglte a szüleimet, értitek?!Anyu könnyű préda volt.Védtelen ember.Apu ugyan farkas alakot vett fel, de vele is végzett.Én pont azon a napon változtam át, mivel a szemem láttára végzett anyukámmal.Apu védeni próbált, és Nate is.Hónapokig titkolóztak előttem.Este elmentek, és csak másnap reggel láttam őket újra.Nem értettem, mi történik...Hogy mért mennek el, és mért nem mondják el nekem is.-A bátyám megsímogatta a hátamat.-Mikor elmenekültünk, magunkra voltunk utalva.Senki nem gondoskodhatott rólunk.Minden gyerek ezt szeretné: Elszakadni a szüleitől.De nem így.Ez a fajta elszakadás egyre jó: arra, hogy bosszút esküdj...a holttestük mellett....
-Oh...-Vani csak ennyit tudott kinyögni.A bátyám magához húzott, úgy próbált kicsit megnyugtatni, de erre csak elsírtam magam.Nagy levegőt vett, és kissé eltolt magától.
-Kimenjünk levegőzni egyet, vagy inkább felmész?
-F...fel...khrm...felmegyek.Szeretnék egy kicsit egyedül lenni....
-Rendben.Menj csak.-Kedvesen rámmosolygott.Felmentem a szobámba, ledőltem, és az arcomat a párnába temetve sírtam.Aztán már csak azt vettem észre, hogy elaludtam.
